Miért van az, hogy sokszor azt gondoljuk, hogy a saját fájdalmunk akkor csökken, ha megértjük a másikat? Tudni szeretnénk, hogy mit gondol, miért tett vagy nem tett meg bizonyos dolgokat. Ez bármilyen helyzetben előfordulhat – a legkisebb hétköznapi szituációkban is, amikor nem olyan kiszolgálást kapunk a boltban vagy étteremben, amilyenre vágyunk, és egy kedves, segítőkész ember helyett egy morcos, „jaj, miért is kell dolgoznom” típusú hozzáállással találkozunk.

De ugyanígy megtörténhet nagyon megrendítő élethelyzetekben is – például szakításkor, különösen, ha minket hagynak el, vagy hűtlenség esetén. Ilyenkor sokunkban az első gondolat az, hogy „meg kell beszélni”. A legegyszerűbb módja annak, hogy megtudjam a válaszokat a miértjeimre, ha egyszerűen megkérdezem. Csakhogy ez ritkán ilyen egyszerű.

Ha egyáltalán le tud ülni a két fél beszélgetni, még nem biztos, hogy

• képesek megfogalmazni az érzéseiket, a válaszaikat;
• elmondják az igazat; vagy
• mi el is hisszük azt, amit mondanak.

Ez utóbbi gyakran azért nehéz, mert amit hallunk, az annyira fájdalmas lehet, hogy védekezésképpen inkább elutasítjuk.
„Az nem lehet igaz, hogy már nem szeret.”
„Az nem lehet igaz, hogy nem tudtam boldoggá tenni.”
„Az nem lehet igaz, hogy túl sok / túl kevés voltam számára.”

És a lista még folytatható…

Ha pedig nincs lehetőség a beszélgetésre, akkor marad az agyalás. „Vajon mit gondolhat, mit érezhet most?” De nézzük meg reálisan – kitalálható-e, hogy a másik mit gondol vagy érez, ha már nem is vagyunk kapcsolatban vele? Szerintem a válasz egyszerű: nem.

De mégis miért olyan fontos megértenünk a miérteket?
Talán azért, mert ilyenkor elbizonytalanodunk önmagunkban – hogy mit nem vettünk észre, mit nem láttunk, mit rontottunk el. Saját magunkban kezdjük keresni a hibát.
Pedig valójában… a szakítás, a hűtlenség a másikról szól. Az ő döntéséről, az ő megoldási módjáról.

Talán azért is akarjuk annyira megérteni, mert így próbáljuk csökkenteni a bűntudatunkat („mit tehettem volna másképp?”) és a fájdalmunkat. De vajon tényleg a miértekre kapott válaszok fogják ezeket enyhíteni…? Nyitottsággal más és más módokat is felfedezhetünk a bűntudat feldolgozására, például:

• amikor nem a másiktól várjuk a feloldozást, hanem elkezdjük meghallani, mit üzen a saját bűntudatunk – mi az, amit sajnálunk, mi az, amit másképp szeretnénk tenni legközelebb. Amikor nem önváddal, hanem őszinte kíváncsisággal fordulunk magunk felé.
• amikor nem bocsánatot várunk, hanem elkezdjük visszavenni a saját erőnket. Amikor nem azt kérdezzük, „miért tette ezt velem?”, hanem azt: „miért engedtem, hogy így legyen, és mit csinálok másképp legközelebb?” Ez az a pont, ahol a fájdalomból önismeret lesz.
• amikor nem a másik reakcióiban, hanem a saját felelősségünkben és határainkban keresünk tisztánlátást. Amikor leülünk magunkkal, és megkérdezzük: „Mit éreztem én ebben a helyzetben? Mit engedtem meg, ami már nem volt jó nekem?” — akkor már nem a múltat akarjuk visszafejteni, hanem a jövőt kezdjük építeni.

Ameddig a fókusz a másikon van, ameddig tőle várjuk a választ, addig tehetetlenség, frusztráció, düh és harag váltakozhat bennünk. Félreértés ne essék: ezeket a nehéz érzéseket meg lehet és meg is kell élni ilyen helyzetekben. De a kérdés az, hogy meddig ragadunk bennük, és megtaláljuk-e a kiutat.

A kiutat, ami befelé vezet, mert a megoldás bennünk van. A miértekre a választ mi tudjuk – csak sokszor fájdalmas velük szembenézni. Az út mindenki számára egyedi, de a lényeg az, hogy megértsük, hogy a másik viselkedése, döntése nem rólunk szólt, hanem róla.

De mégis miért olyan fontos megértenünk a miérteket?
Talán azért, mert tehetetlenek érezzük magunkat és a válaszokkal szeretnénk ezt a kellemetlen állapotot enyhíteni. A tehetetlenség érzése arról szól, hogy valami kívülálló, általam nem kontrollálható dolog hat rám, fájdalmat okoz.A „miértekre” adott válaszokat ilyenkor gyakran a kontrollérzet visszaszerzésére használjuk.
De vajon ez az egyetlen út, ami segíthet? Szerintem nem.

A saját életünk feletti kontroll visszaszerzésének több útja is van – és ez a belső munka, amin keresztül megtanulhatjuk, hogy ne a másik viselkedése, magyarázata vagy reakciója határozzon meg minket.

És akkor mégis  hogyan lehet a miérteket belülről feldolgozni?

• Engedd meg magadnak, hogy megéld az érzéseidet! A fájdalom, a düh, a zavarodottság mind természetesek. A gyógyulás nem a tagadásban, hanem az elfogadásban kezdődik.
• Térj vissza önmagadhoz – hozd vissza a fókuszt önmagadra! Tegyél fel magadnak kérdéseket. Például:
  • Mire volt szükségem ebben a kapcsolatban, amit nem kaptam meg?
  • Mit tanulhatok ebből magamról?
  • Mikor nem hallgattam a belső jelzéseimre, pedig éreztem, hogy valami nem jó?
  • Milyen részem vágyott arra, hogy elfogadjanak, és milyen részem nem kapott teret?
  • Mit jelent számomra a szeretet, a biztonság, a figyelem – és hogyan tudom ezeket most önmagamnak is megadni?
  • És végül,  mire van most leginkább szükségem ahhoz, hogy jól legyek?
• Írj, beszélj! Sokszor a bent megfogalmazott dolgok, akkor kerülnek a helyükre, ha leírjuk , kimondjuk őket . A naplóírás, terápia, vagy egy bizalmi beszélgetés segíthet rendszerezni a benned zajló folyamatokat.
• Találd meg a saját határaid! Gondold végig, hogy  hol vállaltál többet a kelleténél – hogy ne okozz csalódást, vagy mert féltél a konfliktustól vagy, hogy hányszor mondtál igent olyan helyzetekre, amelyekben belül érezted, hogy nem esnek jól. A határaid felismerése nem arról szól, hogy kevesebbet adj, hanem hogy azt add, amit valóban akarsz.
• Kezdj el apránként új alapokat építeni! Figyeld meg, mi az, amit most másképp szeretnél egy kapcsolatban – magadból, a határaidból, a figyelmedből. Minden veszteség után ez az újratervezés adja vissza a belső egyensúlyt. Új értékrend, új határok, újfajta szeretet nőhet ki abból, amit most fájdalomnak hiszel. Az új kezdet nem kívül történik, hanem ott, ahol elkezdesz másképp választani.

A gyógyulás tehát nem a másik ember „miértjeiben” rejlik, hanem abban, ahogyan saját magunkhoz fordulunk vissza. A megoldás nem mások döntéseiben, hanem a saját erőnk felismerésében van.

/fotó:https://pixabay.com/illustrations/3d-modeling-robot-3197231/