Néha észrevesszük magunkon azt, hogy ahelyett, hogy saját kezünkbe vennénk a dolgokat, inkább várunk másokra. Nem feltétlenül azért, mert a másik jobban tudná megoldani a helyzetet, hanem,  mert valami belső gát azt súgja „nem az én dolgom, majd ő elintézi”.

Ez a fajta várakozás addig nem is jelent problémát, amíg belül is rendben vagyunk vele. De mi történik akkor, amikor a másik inaktivitása frusztrációt, dühöt vagy haragot vált ki belőlünk? Miért adjuk át az irányítást olyan helyzetben, amelyet akár mi magunk is képesek lennénk megoldani? És miért érezzük mégis a másik iránt a neheztelést, ha ő sem lép?

Az egyik lehetséges magyarázat a tanult tehetetlenség. Ez egy pszichológiai jelenség, amikor valaki korábbi tapasztalatok hatására megtanulja, hogy erőfeszítései nem vezetnek eredményre, így később akkor sem cselekszik, amikor már lenne rá lehetősége. Ennek leküzdése fokozatosan történhet,  kisebb lépésekben megélni a sikerélményt, tudatosítani azt, hogy igenis van befolyásunk és apró döntéseken keresztül újra visszaszerezni az irányítást.

Egy másik ok a túlzott megfelelés, amikor nem a saját érdekeink mentén cselekszünk, hanem hagyjuk, hogy mások szempontjai felülírják a saját vágyainkat. Ilyenkor mintha háttérbe tolnánk magunkat – egészen addig, amíg a feszültség előbb-utóbb utat nem tör magának.

A változás első lépése a felismerés: „várok és ez nekem nem jó.” Ezzel már ki is jelölünk egy pontot, ahonnan tovább lehet indulni.

Kezdhetjük azzal, hogy megállunk, ránézünk a helyzetre és felteszünk magunknak egy egyszerű kérdést: valóban másra várok vagy már én is léphetnék?

Ha szeretnénk továbblépni érdemes kis lépésekben kezdeni:

• Figyeld meg, mikor kapod magad azon, hogy másra vársz.
• Írd le, mit éreznél, ha most azonnal cselekednél.
• Válassz ki egy apró dolgot, amit már ma megtehetsz – legyen az egy üzenet elküldése, egy döntés meghozatala vagy egy beszélgetés kezdeményezése.

Ezek az egyszerű, tudatos lépések segítenek abban, hogy újra megtapasztald azt, hogy van befolyásod a helyzetekre és hogy képes vagy aktívan alakítani a saját életedet.

Az első lépést mindig nehéz megtenni, de amint felismered, hogy van választásod, máris elindultál a változás útján – és most rajtad a sor, hogy a következő lépést is megtedd.

/Fotó: Gerd Altmann – Pixabay.com/