Sokan mondták nekem, hogy tisztelnek azért, mert volt bátorságom változtatni – hátrahagyva egy korábbi karriert, teljesen más területen újrakezdeni. Az elmúlt években egy sikeres banki pályafutást váltottam fel az iskolapaddal, hogy megvalósítsam egy régóta bennem formálódó vágyat, hogy pszichológus legyek. Pszichológus lettem. Akkor én nem gondoltam magamat bátornak – csak valakinek, akiben évtizedek „belső munkája” során megérlelődött az, hogy más irányba szeretne menni – változtatni és változni szeretne.

Elgondolkodtam azon, hogy mit is jelent számomra valójában a bátorság. Rájöttem arra, hogy a bátorság többrétegű. Ha most visszatekintek a karrierváltásom útjára ennek a „bátorságnak” számos szintje rajzolódik ki előttem.

Bátorság – önmagunk felé. Az első lépés.

Bátorság kell ahhoz, hogy őszintén bevalljuk önmagunknak, hogy valami nincs rendben. Nem érzem jól magam ott, ahol és amiben most vagyok – még akkor sem, ha sikeres és megbecsült helyzetben vagyok. Bátorság ezzel a felismeréssel szembenézni és elfogadni azt. De ez még csak az út kezdete. A következő lépcsőfok a „bátorság létráján” az, hogy ezt a felismerést tettek kövessék.

Bátorság – a külvilág felé.

Bátorság felvállalni mások előtt, hogy változtatni szeretnék, hogy új irányokat keresek, hogy új dolgot szeretnék kipróbálni. Bátorság meghallgatni a véleményeket, a kritikákat, az aggódó megjegyzéseket – és bátorság ezek után is folytatni az utat, amin elindultam.

Bátorság – kitartóan végig csinálni.

Bátorság felülkerekedni a kételyeken: „Kell ez nekem?”, „Miért nem maradtam a megszokottnál?”, „Miért is vágtam bele?”. Az ezekre adott őszinte válaszok segítenek tisztán látni, támogatják a változtatást, és közelebb visznek a célhoz. És … bátorság szembenézni a kudarcokkal, a fájdalmakkal és bátorság tanulni belőlük és újrakezdeni,ha kell – másképp, de megerősödve – hasznos tapasztalatokkal gazdagabban.

Bátorság – nap mint nap erőforrást gyűjteni és előrehaladni az úton. Mert megéri.

kép: pixabay.com/